S, fel nem röppen. Sohamár! 

Vestige-nek kereszteltem el magam, mely nyomot és emléket jelent, a webcímem pedig miserable, ami nyomorultat, szánalmas. Ó, igen magamra aggadtam a saját szerencsétlenségem, idővel természetesen rájöttök majd miért. Nem szeretnék bemutatkozni, mert ebből úgy sem ismertek meg és többezer oldal mellett pont ez a rész nem érdekel senkit, na meg őszintén nem is vagyok jó benne. Ha most magamról kellene írnom és az életemet jellemeznem, csupa rossz dolgokat írnék csak, mivel elért egy erős depresszió hullám, a kilátástalanság, csalódás és megbántottság szele. Úgy, érzem mégis, hogy nincs ezzel semmi baj.. hiszen, mindenki lehet egy kicsit depressziós, mindenki érezheti magát magányosnak, elveszettnek, jelentéktelennek és szomorúnak. Nem lehetünk mindig boldogok és a szomorúságok, mély pontok közepén tudunk igazán magunkba nézni és elkapni azt a pillanatot, amikor észreveszed, hogy úból erőt kapsz, újra élni akarsz és megélni a dolgokat, amikor elhiszed, hogy eljön az a bizonyos fordulat, amikor megváltozik minden és elhiszed, hogy nem lehet mindig rossz, nem lehetsz mindig lent. Erős vagy, megtörsz, depressziós leszel, nevetsz, majd zokogsz, de minden amit teszel azzá tesz téged, aki valójában te vagy. Ez a pillanat nekem még picit távolinak tűnik, de eljön majd, elátkozottként szerencsén és tűzön át zuhanok, de egyszer elkap egy faág és egy enyhe kartöréssel, újra nevetni fogok. ♥

Amit érdemes rólam tudni, hogy költészetmániám van, imádom József Attilát és legfőképpen Edgar Allan Poe-t, az ő versei azok, amik mindig visszarántanak bármilyen rossz helyzetből. Imádok olvasni és napiszinten végzem ki a könyveket, ha érdemesek rá, ilyenek Dean Ray Koontz és Stephen King könyvei. Újonnan viszont kezdem megszeretni Nemere Istvánt is. Filmek terén pedig mindenevő vagyok, mégis nehéz rávennem magam egy film megnézésére, unalmasabb, mint könyvet olvasni. :)